Stagnálás…

2010 május 5. | Szerző: Vadvirág85 |

 Az utóbbi 1-2 hétben nem nagyon mozdult a mérleg…  Ma: 138,1 kg (
-17,4 kg) Igazából az én hibámból, mert csúnyán fogalmazva “szartam
mindenre” mostanában. Rengeteget ettem, semmit sem mozogtam, még a
házból sincs kedvem kimenni, sőt, pl. tegnap 7* ettem, és még fél 1 kor
is ettem éjszaka…

Tegnap pl összesen eszméletlen sokat ettem:

Reggel a szokásos… tejesKV, 3 szelet kenyeres szenya, zöldekkel

Tízóraira 2 kocka milka csoki, eper

Ebédre : Gomba leves és Sült csirkemellfilé (tejben pácolva majd fűszerezve, hagymás-kecskesajtosan) + párolt zöldségek (karfiol, répa, brokkoli, kukorica, zöldbab, borsó, kaliforniai paprika)

Uzsonnára: egy Kinder csoki rúd, 1 körte

Vacsorára: még egy nagy adag csirkemellfilé zöldségekkel,

Aztán hajnal fél 1kor: egy kis darab sült hurkát kb. 10cm + egy nagy
kupac nyers savanyú káposztát.

Állandóan éhes vagyok, és ha nem
uralkodnék magamon, felzabálnék mindent… mondjuk ehhez hozzájárult a
felborult életritmusom is, mert aludni keveset, és általában hajnal
2-3-4től, reggel 7-8-9ig… na meg eszméletlenül ideges és feszült
vagyok mostanában, ettől szinte állandó hasmenésem is van, rendszerint
minimum annyiszor, ahányszor eszem, és az érzelmi kitöréseim is még
mindig tartanak… ezért tegnap bevettem egy homeopátiás stresszoldós
bogyót… és 1-2 órán belül határozottan jobb volt a közérzetem. Tegnap
este még nevettem is… szívből… ami már nagyon rég nem fordult elő,
szóval ezentúl valszeg ezt fogom alkalmazni, ha mélypontra kerülök.

Állandóan éhes vagyok, most is nagyon éhes vagyok… bár ma még csak
egyszer ettem… azért hiányoznak a tűk… Bár nem tudom, hogy azok
hiánya miatt vagyok-e ennyire éhes állandóan, vagy a stressz miatt…
valszeg mind2.

Néha már olyan gondolataim vannak, hogy a fenének kínzom itt magam,
nincs értelme, -50kg-val sem leszek boldogabb… sőt, egyre jobban
szégyenlem a testem… és mindenki azzal ilyesztget, hogy majd
megszottyadok, és olyan lesz a bőröm, mint valami vén nyanyának. És így egyre boldogtalanabbnak érzem magam… régen legalább a kaja
örömet okozott, bár csak pár percig, aztán jött a lelkiismeret
furdalás.  de még az is jobb volt, mint most.

Tegnap hogy kirángassam magam ebből az állapotból, próbáltam pozitív dolgokra gondolni… pl. hogy megpróbáltam elképzelni magam egy szép ruhában, olyanban, ami korábban gázos lett volna rajtam… pl… valami ilyesmire vágyom… és augusztusra bele kell férnem.

Aztán átgondoltam, a helyzetet, megpróbáltam más szemszögből nézni magam, az elégedetlenség helyett. Végülis rájöttem, nem is csak 17kg-t fogytam, mert 2009
karácsony után 162kg voltam… az volt a csúcs. Szóval ha azt nézzük,
összességében 2010 január 1től, azaz bő 4 hónap alatt nagyjából már 24
kg-t fogytam… ami talán nem is olyan rossz összesítésben. Szóval nem szabad föladnom… és engedni hogy kárbavesszen az eddigi küzdelem, mert akkor nagyot csalódnék magamban… Tudom, hogy nem tehetem ezt, már mint a föladást, de olyan nehéz.

Folytatnom kell… nem adhatom
fel félúton… de most úgy érzem elfogyott minden erőm… lelkileg,
fizikailag, és agyban is lemerültem… nagyon kéne valaki/valami,
aki/ami feltölt…