Múlt7 történései:
Khm…
a lényeg, a tervem nem valósult meg…léböjt nap törölve volt… kedden
utazós dolgom volt, “állásinterjús-idegeses” állapotomban nem tudtam
ráhangolódni. Aztán mikor túl voltam a nagy megmérettetésen,
csavargós-vásárlós körút következett, és megtaláltam a híres “abdéjt
pékséget”… és bevásároltam ott reggelire belőle 3db sütikét, mert még
sosem ettem ilyesmit. Szóval vettem: 1 pizzáscsigát, 1 kakaósat, és 1
valami túrós izét. Döbbenet… kb. akkorák voltak, mint egy fornetti,
vagy picit nagyobb… de az ára… mikor kimondta a csaj, majdnem
dobtam egy hátast… a 3 kis vacakért 500Ft-ot fizettem. Asszem nem
leszek törzsvásárló náluk… 😀 Tehát
kedden aránylag “jókislány” voltam, mert normálisan ettem, ez a 3
“abdéjt” izéke volt a reggelim és az ebédem, fél L “abdéjt1-es”
ananászlötyivel… 😀 Aztán vacsira benyomtam egy kis levest, meg sok-sok vizet.
Ám
szerdán napközben itthon rámjött az őrület, és tovább sütiztem, csak
nem abdéjt, hanem az itthoni húsvéti-maradékos sütiket pusztítottam :S
Majd szerda este baráti “szalcsipörgetés” volt… sült szalonna, sült
kolbi, zsíroskenyér, házipálesz, és sok bor… csütörtökön 145,6kg -t
nyomtam.
Aztán
azóta jött a harc… normális kajákkal, és séta, 150db-os
felülés-csomagok, és mára újra elértem a 141,5kg-t, azaz pontosan
-14kg! 🙂
A
felülésektől olyan izomlázam van, hogy alig bírok megmozdulni… 😀
Ma már nem bírok egyet sem csinálni, de megérte, le kellett dolgoznom
azt a több napos zabálást! 🙂
Még
mindig nem járok akupunktúrára, mert nincs időm, nagyon el vagyok
“havazva”. Szóval marad: az “odafigyelünk mit eszünk”, és a
“mozgááás”… amit még mindig utálattal csinálok, ha nagy nehezen
ráveszem magam. Nem
értem hogy van ez… rengeteg embertől hallom, hogy imád sportolni,
hogy élvezi, és hogy boldognak érzi magát tőle… Hát én semmi ilyesmit
nem érzek… számomra gyötrődés, amitől izzadt, és büdös, és fáradt
leszek… na meg fáj mindenem. :S De azért még nem adom fel… kitudja,
lehet majd egyszer talán megszeretem?!?
Ma
megtudtam, hogy múlt7től már felénk is szállítanak “abdéjt-menüt”…
hát utána néztem, rohadt drága… szerintem én kb. 1/3 áron előállítom
a kaját, amit megeszek. Hm… nem is érné meg nekik egyébként… 😀
Talán majd ha dolgozni fogok, és nem lesz időm jáccani a konyhában,
akkor majd rendelek tőlük kaját… de egyenlőre kell annyi kikapcs,
amíg a kajával jáccom. Végülis, élvezem… 🙂
Aztán,
ma délután összepakoltam a ruhatáramból pár cuccot, főleg nadrágokat,
és elvittem a varrónőmnek, hogy kezdjen velük valamit, mer így viccesen
nézek ki némelyik nadrágomban. Aztán eszembe jutott, hogy neki föl
vannak írva a régi méreteim, comb, csípő, derék, mell, stb… és
kértem, hogy keresse már meg, és kértem, hogy most méregessen meg újra.
Bár nem jegyeztem meg pontosan mind, de arra biztosan emlékszem, hogy:
Bár
az adatai nem a “legkövérebb korszakomból” valók úgy emlékszem,
pontosan már nem tudom, mert dátum nem volt hozzá, de ettől még örülök
neki, hogy van valami összehasonlítási adat. 🙂